VI KEELAND-ÓRÁKON ÁT KÍVÁNLAK

VI KEELAND-ÓRÁKON ÁT KÍVÁNLAK

Cain Westtel egy bárban futottam össze. Észrevette, hogy mogorva tekintettel méregetem, és azt hitte, hogy fel akarom csípni. Amikor csevegni próbált velem, nyomban helyre tettem, és megmondtam neki, hogy egy hazug, csaló és önimádó seggfejnek tartom.  Ez az elbűvölő külsejű szemétláda ugyanis meghívta vacsorázni a legjobb barátnőmet egy luxusétterembe, és a mézes-mázos szövegével az ágyába csalta – csak azt felejtette el közölni, hogy nős.  Megérdemelte, hogy úgy lehordjam, de még ennél is több járt volna neki azért, amit tett.  Különösen akkor kezdett bizseregni a tenyerem, amikor az az elviselhetetlen, önelégült mosoly megjelent azon a tökéletes metszésű arcán, miután kiosztottam.  Csakhogy később kiderült, hogy nem a megfelelő fickót rohantam le a tirádáimmal.  Hoppá!  Megszégyenülten húztam el a bárból, bocsánatkérés nélkül. De túltettem magam a dolgon, mert tudtam, hogy úgysem botlom bele a jóképű idegenbe még egyszer az életben.  Ebben a hitben ringattam magam… míg másnap reggel be nem mentem az egyetemre.  Üdvözlöm, West professzor, az új oktatási asszisztense vagyok! Ön alatt fogok dolgozni… persze csak átvitt értelemben.  Bár nem lehet rossz dolog az sem, ha az előbbi kijelentést szó szerint értelmezzük. West professzor alatt lenni igazán kellemes élmény lehet.  Szédítően izgalmasnak ígérkezik a mi közös munkánk, professzor úr…

https://drive.google.com/file/d/12NWlpr9zV8B-jeuog5yvLyJF3x4qTlDq/view?usp=drivesdk